A személyszállítás története Győr-Moson-Sopron megyében
 

Autóbusszal történő rendszeres személyszállításról a megyében 1927 óta lehet beszélni. Ekkor indította be a STAR Garázs Rt. 2 db Chevrolettel a győri autóbusz-közlekedést. Gazdaságtalanság miatt 1929-ben a járatokat meg akarták szüntetni, Győr város akkori vezetői azonban ragaszkodtak az üzem fenntartásához, és annak továbbviteléhez dotációval járultak hozzá. Ettől kezdve az üzem mint Általános Közlekedési Kft. működött. Az utazási igény mind nagyobb lett, a járatok száma szaporodott. 1935-ben már 16 autóbusz bonyolította le Győr helyi forgalmát, valamint a helyközi szállításokat is. A háború után a kft. üzemképes autóbusszal nem rendelkezett. 1945-ben a város önkormányzata és a Magyar Vagon- és Gépgyár közös erőfeszítéssel 2 autóbuszt üzemképes állapotba hozott. Ezekkel indult be - még a kft. szervezetében - újból a forgalom. Az államosításkor Győrött a helyi tömegközlekedést két Büssinggel kezdték meg, majd az állomány két Rába-Superrel és két Rába-Mannal bővült. A Büssingek a vasúti közlekedés rendezéséig Győr és Budapest között is bonyolítottak le forgalmat. 1949-ben ebből a magból alakult ki a győri MÁVAUT főnökség. Kezdetben a kft. műszaki részlegéből - a későbbi XV. Autójavító Vállalatból - megszervezett közös gazdálkodási egységet képezett, és közvetlenül a Budapesten megalakult MÁVAUT Központhoz, a Szabolcs utcai MÁVAUT Főműhelyhez tartozott. 1951-ben épült meg Győrött a Buda utcai telep, mely jelenleg is a győri Helyi Személyforgalmi Üzletág központja. A közvetlen budapesti irányítás 1953-ban szűnt meg - ekkor alakult meg a 6. sz. győri AKIG. A győri MÁVAUT főnökség ezen időponttól 66. sz. MÁVAUT Vállalat néven működött, és az eddig ugyancsak önálló főnökségként szerepelt soproni MÁVAUT főnökség is az irányítása alá került.

 

Sopronban a MÁVAUT elődje a Gancs-cég volt. Gancs János 1943-ban tízéves szerződést kötött Sopron várossal, a helyi személyforgalomnak 7 autóbusszal történő lebonyolítására. Ez időben a GYSEV is tartott 4 autóbuszt üzemben, így Sopronban a helyi és távolsági közúti forgalom lebonyolítására 11 autóbusz állt rendelkezésre. A háború után Gancs János a megmaradt sérült járművekből két autóbuszt üzemképes állapotba hozott, ezekkel indult be 1947-ben a lővéri és a brennbergi járat. 1949-ben az államosítást követően a határszéli város autóbusz-állománya fokozatosan bővült. 1950-ben hat, 1953-ban - amikor a győri MÁVAUT szervezetébe került a főnökség - már 12 autóbusszal rendelkezett. Kezdetben Sopronban az autóbusz-telephely és műhely a Kölcsey utcában volt. Az AKIG belső szervezési intézkedése folytán a főnökség 1957. április 1. és 1960. január 1. között a szombathelyi 65. AKÖV-höz tartozott. Mosonmagyaróváron a helyi közlekedés a város kezelésében levő két autóbusszal 1949-ben indult be. 1954-ben, mikor a vállalat átvette a várostól az autóbusz-közlekedést, akkor már öt autóbusz bonyolította le a forgalmat. Közben a győri MÁVAUT főnökség is telepített személyszállítási célokra három ponyvás CSD-350-es tehergépkocsit. Az autóbuszok telephelye a MOFÉM-gyárban, majd később a villanytelepen volt. A 66. sz. MÁVAUT Vállalat megalakulásakor a mosonmagyaróvári állományt már 23 autóbusz jelentette. Csornán 1960-ig irányított személyszállítás nem volt. Akkor vett át a vállalat a város főterén egy épületet forgalmi iroda és váróhelyiség céljára. A szolgálati hely akkor hét autóbusz irányítását végezve bonyolította le a vonzáskörzet utasforgalmát. A ma is működő telep 1963-ban épült meg. Kapuváron a háború előtt és alatt egy ottani vendéglős tulajdonában működött egy autóbusz, de nem rendszeresen és nem is menetrend szerint.

 

Az ötvenes évek elején a MÁVAUT Központ megalakulásával, az autóbusz-közlekedés rohamos fejlődésnek indult. A különféle vegyes típusokat, majd a Rába-Supereket 1951-ben az Ikarus 30-asok váltották fel. Ekkor jelentek meg a fapados, bódés buszok is, melyek CSD-350-es alvázra épültek ("fakarusz"). 1955-től kerültek forgalomba a megyében a korszerűsített Ikarusok, az 55-östől, a 600-as típuscsaládig. A 66. sz. MÁVAUT Vállalat 1961. július 1-ével megszűnt, beolvadt a 61. sz. AKÖV-be. Ezen időponttól mint a nagy megyei vállalat autóbuszprofilja működött. A mindinkább növekvő igényeknek megfelelően a megye autóbusz-közlekedése a továbbiakban ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A helyközi forgalomba a megye minden számottevő lakott területét folyamatosan bekapcsolták. A megyei hálózaton kívül Budapestre és a környező megyék székhelyeire is rendszeresen közlekedtek járatok. Járatpárok biztosították a Balaton északi partjához az utazási igények kielégítését. A közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása során több - vasúti közlekedés szempontjából gazdaságtalan - vonalon vették át az autóbuszok a személyszállítást, melyet a fokozódó igényekhez jobban alkalmazkodva elégítettek ki.

 

1961. július 1-jével megtörtént a 61. sz. AKÖV és a 66. sz. MÁVAUT vállalatok összevonása. Ettől az időponttól a MÁVAUT mint a 61. sz. AKÖV személyforgalmi profilja működött. A 19. sz. AKÖV (Autóközlekedési Vállalat) 1962. január elsejétől kezdett ezen elnevezéssel dolgozni. Az 1962-1970 eltelt nyolc év alatt a vállalat nagy fejlődést ért el. Ezt jól reprezentálják az ez idő alatt megvalósult beruházásai: 1962-ben megépült 100 gépkocsi kiszolgálására a soproni Somfalvi utcai forgalmi és műszaki telep; 1963-ban 40 gépkocsi kiszolgálására átadták a csornai karbantartó telepet; 1967-ben elkészült a 12 állásos soproni autóbusz-állomás, és Győrben is átadták a 24 állásos autóbusz-állomást; 1968-ban megépült a 100 személyes soproni, Arany János utcai szociális épület; 1969-ben elkészült a 100 személyes mosonmagyaróvári szociális épület és a győri darabárus raktár 60 személyes szociális épülettel; 1970-ben átadták rendeltetésének a vállalat győri Ipar utcai központját, a hozzátartozó forgalmi-műszaki telep 540 gépkocsi befogadására, javítására volt alkalmas; szintén 1970-ben készült a beledi forgalmi-műszaki telep, amely 100 gépkocsi karbantartását szolgálta. Ebben az időben a vállalat a személyfuvarozást közel 300 autóbusszal, 33 taxival és 12 XX-es személygépkocsival végezte.

 

1972-ben jelentősen bővítették a győri darabárus raktárt. Egy évvel később sor került a Buda utcai telep rekonstrukciójára, bővítésére. 1975-ben megépült a győri Árpád úti Volán-iroda. 1977-ben forgalmi-műszaki telepet adtak át Sopronban és Kapuváron. Két évvel később új diagnosztikai sor kiépítésére került sor Győrben. 1980-ban 24 családnak hozott örömet és új otthont a Győrben átadott VOLÁN-ház. 1982-ben a korszerű győri gumiüzemben Marangoni RTS rendszerű futózással évente 15 000 felújított abroncsot készítettek. Egy évvel később hordozható reflexmérő készüléket fejlesztett ki a 19-es VOLÁN-nál 3 mérnök; ezredmásodperc pontossággal mérték a felvillanó vörös fényre a kéz és a láb reakcióidejét, így egyszerű volt megállapítani, hogy kipihenten jelentkezett-e munkára a gépkocsivezető. 1984-ben a 19-es VOLÁN dolgozói röntgenautóbuszt újítottak fel, Csornán pedig autóbuszállomás került kialakításra. 1988-ban új forgalmi telepet avattak fel Mosonmagyaróvárott. 1993-ban a Kisalföld Volán Rt.-nél elkezdődött az AUTOZAK számítógép alapú pénztárgépek első generációjának telepítése. 1995-ben megvalósult a Győr Buda utcai Járműjavító Üzem autóbuszmosó rekonstrukciója. 1996-ban átadták rendeltetésének a Kisalföld Volán Rt. mosonmagyaróvári műszaki telepének járműjavító csarnokát. Egy évvel később a Győr Hunyadi utcai autóbusz-pályaudvar leromlott infrastruktúrájának felújítására került sor. 1998-ban két új utazási irodát nyitottak meg: az egyiket Budapesten a Teréz krt. 38. sz. alatt, a másikat pedig Győr belvárosában. Még ebben az évben került sor a Győr Ipar úti központi irodaház mai igényeknek megfelelő átépítésére, illetve a Marangoni RTS rendszerű gumiabroncs-felújító műhely további korszerűsítésére.

 

A jelenlegi szervezeti felépítést 1991. júniusában alakította ki a vállalat. Ennek alapján a vezérigazgató, a vezérigazgató-helyettesek, valamint a személyügyi igazgató alkotják az operatív felső vezetést. A fő tevékenység ellátására a szolgáltatások elvégzésére önálló elszámolási egységként létrehozták a győri és a soproni Helyi Személyszállítási Üzletágat, a Helyközi Személyszállítási Üzletágat, az Idegenforgalmi Üzletágat (megszűnt 2003-ban), valamint Győrött az Ipar úti és a Buda utcai, a soproni, a mosonmagyaróvári, a beledi és a kapuvári Járműjavító Üzemeket. A társaság átlagos állományi létszáma 1762 fő. Ebből 845 (48%) az autóbuszvezető, 463 (26%) a karbantartó munkás, 338-an (19%) szellemi foglalkozásúak, 116-an (7%) pedig egyéb munkások.

 

A járműállomány hazai gyártmányú Ikarus, Rába, Credo, Nabi és külföldi gyártmányú Mercedes, Man autóbuszokból áll.

Ikarus: 1 db E99, 7 db 398/E98, 44 db 395/E95, 20 db E94, 3 db 417, 18 db 415, 3 db 412, 1 db 256, 55 db 260, 14 db 263 és 52 db 280 típusú autóbusz.

Rába: 11 db Contact 092, 16 db Premier 091, 7 db Premier 291 típusú autóbusz.

Credo: 1 db LC 9.5, 1 db LC 11H, 4 db LH 12, 2 db IC 9.5, 19 db IC 11, 37 db IC12, 22 db EC 11, 15 db EC 12, 7 db EN12, 28 db BN 12, 18 db BN 18, 10 db BC 11, 1db Econell, 4 db Inovell, 1 db Optinell típusú autóbusz.

Nabi: 7 db Excel típusú autóbusz.

Mercedes: 2 db O350 Tourismo típusú autóbusz.

Man: 3 db Lion's Coach típusú autóbusz.

 

Megyénkben csaknem valamennyi település elérhető menetrend szerint közlekedő autóbuszjáratokkal. Korszerű Intercity autóbuszokkal óránkénti összeköttetés van a megyeszékhely és a főváros között. (2013-ban megszűnt a menetrendszerinti járat.) A megye városaiból induló távolsági autóbuszjáratokkal a Dunántúl valamennyi megyeszékhelye és jelentős városa elérhető, sőt a Dunán "átlépve" Szegedre, Kecskemétre és Kalocsára is indul autóbuszjárat. Az autóbuszjáratok közlekedésének alapja a menetrend. A '90-es évek elejétől korszerű, számítógépes módszerrel állítják elő a menetrendet. Az autóbuszállomásokon a kiépített audio rendszerek segítségével, a járatok indulásáról és utazással kapcsolatos információkról kaphat tájékoztatást az utazóközönség. A vizuális utastájékoztatás segítségével az autóbuszállomásról induló és oda érkező valamennyi járat indulási idejéről, kocsiállásáról, valamint a menetrend jelmagyarázatáról informálódhat az utas. Az autóbuszállomásokon túl valamennyi helyközi megállóhelyen megállóhelyi indulási jegyzék segíti az utasok tájékozódását. Fontos utastájékoztatási eszköz az autóbuszon elhelyezett útvonaljelző tábla. A régi, nehezen kezelhető fémtáblákat ma már a legkorszerűbb elektronikus vezérlésű berendezések (FOK-GYEM) váltották fel. A helyközi és távolsági autóbusz-közlekedésben a menet- és bérletjegy-vásárlások jelentős része az autóbuszokon, a járművezetőknél történik. Emellett természetesen az autóbusz-állomásokon működő elővételi pénztárakban is mód van mind elővételi menetjegy, mind bérletjegy váltására is. A menet- és bérletjegyek kiadása korszerű AUTOZAK TD. 4000 típusú jegykiadó-gépekkel történik, az autóbuszokon és az elővételi pénztárakban is. Ez a berendezés a kezelő részére pontos, gyors jegykiadási lehetőséget nyújt, az utas részére pedig könnyen áttekinthető, ellenőrizhető menet-, illetve bérletjegy előállítását teszi lehetővé akár nyugta, akár számla formájában is.

 
Képek Régi Idők autóbuszairól